Meryl Streep rajongók előnyben

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK ELSŐ KÖNYVE

Mia March: Meryl Streep filmklub

Januárban Mia March: Meryl Streep filklub című  könyvét vettem először a kezembe. Amikor elkezdtem olvasni, még nem tudtam, hogy vállalom 2015. Nagy Könyves Kihívását, úgyhogy ezt a könyvet nem ez alapján választottam. Még decemberben vettem meg a könyvet, kimondottan a címe miatt. (Sajnos, ilyen feltétel nincs a könyves kihívás listán szereplő könyvei között, pedig lehetne...) Meryl Streep a kedvenc színésznőm, ezért figyeltem fel a címre, aztán elolvastam a hátsó borítón, hogy miről is szól a regény, és kiderült, hogy a történet szereplői esténként moziznak, és Meryl Streep filmjeit nézik. Gondoltam: ez nekem való! Én magam is rengeteg filmet láttam, amelyben Meryl Streep szerepelt, és a legtöbbjük tetszett. Arra jutottam, miért ne olvassak el egy olyan könyvet, amelyben a szereplők a kedvenc színésznőm filmjeit nézik.

A könyv szórakoztatónak ígérkezett, nem gondoltam, hogy olvasás közben mély gondolatokat ébreszt majd bennem, de arra jutottam, hogy a tavalyi évi sok-sok munka és regényírás után rám fér egy kis szórakozás. Magam sem tudom, mikor olvastam utoljára szórakoztató könyvet. A regény nem is okozott csalódást, valóban szórakoztató volt, annak ellenére, hogy a történet egyik szereplőjéről már a könyv elején kiderül, hogy súlyos beteg. Van ebben szerelem, csalódás, némi romantika, egy kis nyomozás és fel-felvetődnek a mindennapi élet gondjai is, de nem merülünk el mélyen a szereplők érzelmeiben, lelkiállapotukból csupán némi ízelítőt kapunk. Igazi női könyv, női főszereplőkkel, a férfiak itt mellékszereplők, de cseppet sem mellékesek.

Aki vállalja 2015. Nagy Könyves Kihívását, ezt a regényt több kategóriába is sorolhatja. Én azt hiszem, számomra a legoptimálisabb, ha a 41. kategóriát választom, azaz „egy olyan könyv, aminek írójától még nem olvastam eddig semmit”. De választható a 44. is, mert eredetileg nem az anyanyelvemen íródott, a 24., ha valaki a borítója alapján választotta ki (elképzelhető, mert szerintem elég figyelemfelkeltő és csábító a borító), a 13., mert egy másik országban játszódik, vagy a 9., mert nő írta. De, úgy gondolom, az utóbb felsorolt kategóriákat más könyvekkel könnyen teljesíthetem. Ezért, azt hiszem, én a 41. mellett döntök.

A könyv érdekessége, hogy Meryl Streep elég sok filmje megismerhető belőle, mert a mozizás után a szereplők ezekről a filmekről beszélgetnek is. Szerepel benne Az ördög Pradát visel, a Mamma Mia!, a Féltékenység, a Tranzit a mindenhatóhoz, a Kramer kontra Kramer (ebben láttam először Meryl Streepet a filmvásznon), a Képeslapok a szakadékból, az Egyszerűen bonyolult, a Távol Afrikától, szó esik a Julie&Julia; Két nő egy recept című filmről, és természetesen megnézik A szív hídjai című filmet is (nagy kedvencem).

Ezeken túl egyébként imádom a Jól áll neki a halál című filmet is, amelyben Meryl Streep filmbéli „barátnője” Goldie Hawn. Magam sem tudom, hogy ezt a filmet hányszor láttam!

Ez a film egyébként olyannyira a kedvencem, hogy a Hepi Börszdéj című regényemben meg is említem. A történetem szereplői egy este éppen ezt a filmet nézik, amikor nem túl kellemes meglepetés éri őket.

Íme a regényrészlet:

„Zoli soha nem felejti el azt a februári éjszakát, amikor reszkető kézzel kutatott a fiókban, hogy előkotorja azt a mélyre süllyesztett borítékot, amit Linda bízott rá. Idegesen kereste a kulcsot, miközben versenyt futott a falióra másodpercmutatójával.

Későre járt, azon a téli estén már ágyban voltak Alizzal. Azt a filmet nézték, amit ki tudja hányadszor, amelyben Meryl Streep és Goldie Hawn nem bírják elviselni a ráncaikat, valami csodaszert isznak, aztán a haláluk után újraéleszti őket a szérum és összetartja őket a smink. Jó kis film, Aliz mindig jól mulatott rajta, azon az estén is elszórakoztak. Egészen addig, amíg meg nem szólalt a telefon. Linda volt. És azért hívta fel Zolit, hogy elköszönjön tőle. Örökre.

Linda higgadtnak tűnt, csak annyit mondott, hogy elég volt ebből a világból. Hűvösen közölte, hogy befejezte. Magában még mindig küzd a régi életéért, de azt már nem kaphatja vissza. Ez a mostani meg nem kell neki. Úgyhogy elköszön. Ott áll a nappaliban, alatta egy sámli, fölötte a csillár, a nyakán pedig egy kötél. De nem akar búcsú nélkül elmenni, és ki mástól is búcsúzhatna el, mint Zolitól. Ő az, akiben mindig is bízhatott. Azt mondta, ha leteszi a telefont, kirúgja maga alól a zsámolyt, és búcsút mond a világnak. Megköszönt mindent, hogy a bajban segítette, hogy bármi történt, vigasztalta, és azt kívánta, legalább a férfi legyen boldog.

Zoli szóhoz sem tudott jutni. Csak hallgatta Lindát, közben azon járt az esze, mit csináljon. Úgy gondolta, amíg a nőt szóval tartja, nagy baj nem történhet. Úgyhogy beszéltetnie kell, és közben kitalálni valamit. Meg kell győznie, hogy ne tegye meg, amire készül. De mit lehet ilyenkor mondani?”

(Ferenczik Adrienne: Hepi Börszdéj)

Ha valaki szórakoztató könyvre vágyik, érdekli a szerelem, a család és néhány átmozizott éjszaka Meryl Streeppel, Mia March:Meryl Streep filmklub című könyvét bátran elolvashatja. 

Akinek pedig a regényem részlete keltette fel az érdeklődését, annak jó szívvel ajánlom a HepiBörszdéjt!