Mire Maupassant regénye a kezembe került,
már hosszasan keresgettem az itthon lévő könyveim közül egy olyat, ami több
mint 100 éve íródott. Sok könyvet átnéztem, persze olyanokat, amelyeket még nem
olvastam, mert, úgy gondoltam, csak azért, hogy teljesítsem a kihívást, nem
olvasom újra mondjuk a Brontë nővérek könyveit, mert ugyan jó lenne,
hiszen biztosan megint olyan élményt okoznának, mint egykor, amikor először a
kezembe vettem azokat a könyveket, de most inkább új, eddig még nem olvasott
regényeket szeretnék megismerni. Úgyhogy egyelőre azt hiszem, a klasszikus,
romantikus kategóriában sem Brontë-regényt választok majd. Persze, ki tudja,
mihez lesz kedvem…
Az Erős, mint a halál című könyvet a
regényeim szerkesztője ajánlotta nekem. Azt mondta, hogy ő jó pár éve olvasta,
és nagyon tetszett neki. Bíztam az ízlésében, és nem is csalódtam. Örültem a
könyvnek, mert Maupassant-tól eddig még semmit nem olvastam, gondoltam, most
legalább megtudom, hogyan ír. Azt hiszem, lesz még könyv, amit elolvasok tőle.
A regénynek már a miliője megfogott:
szeretem Franciaországot, imádom Párizst, és szívesen „lesek be” az
arisztokrata, nagypolgári elit szalonokba. A művészet sem áll távol tőlem, így
annak is örültem, hogy a regény főszereplője egy festőművész, Olivier Bertin
ünnepelt művész, a párizsi szépasszonyok portréfestője. A regény kiindulópontja
éppen egy ilyen portré elkészítése. A festőművész megpillant egy gyászruhás
fiatalasszonyt, Guilleroy grófnét, akinek szeretné megfesteni az arcképét. A
portré elkészítése közben, a gyakori találkozások alkalmával festő és modell
között érzelmi kapcsolat alakul ki, amely több mint egy évtizeden át tart.
Különös látni ezt a kapcsolatot. Már csak azért is, mert az olvasó
végigkísérheti, mikor merre „billen a mérleg”, a kapcsolatban éppen mikor
melyik fél a ragaszkodóbb. Az is különös, ahogyan az asszony irányítja a
kapcsolatot: ragaszkodik a férfihoz, vagyis inkább ahhoz ragaszkodik, hogy a
férfi ragaszkodjon hozzá. Ő maga a férje mellett él, de azt elvárja, sőt, tesz
is azért, hogy a festő ne szeressen bele más nőbe, és még csak véletlenül se
házasodjon meg. Érdekes látni azt is, ahogyan telik az idő, s a férfi és a nő
is - ki-ki a maga módján - megéli az idősödést. A történet központi tárgya, a
megfestett portré mindvégig ott lóg a grófnő szalonja falán, a regény során
többször is rápillantunk, és láthatjuk, hogy a fiatalkori arckép egyre kevésbé
hasonlít a grófnőre, egyre jobban hasonlít viszont az asszony lányára. Ezzel
kezdődik a bonyodalom. A grófnő ugyanis egy nap rádöbben, hogy a festő már nem
őt szereti, hanem a lányába szerelmes. Így kerül szembe az öregség a fiatalsággal.
Így válnak elfogadhatatlanná, majd elviselhetetlenné az asszony számára a
ráncok, és így válik könyörtelenné az idő múlása. Az anya és lánya közötti
versengés elkerülhetetlen. A grófnő és a festő is szenved. Az olvasó pedig
találgat: tényleg szerelem-e, amit a férfi a fiatal lány iránt érez? És tényleg
valódi szerelem-e, ami közte és a grófnő között szövődött, vagy csupán
ragaszkodás, birtoklás, amelyet fájdalmas elveszíteni. Esetleg csak vonzódás
volt egy bájos archoz, amely, az idők múlásával akár „ki is cserélhető”?
Az Erős, mint a halál című regénnyel én a
könyves kihívás 23. pontját teljesítem, mert ez a könyv több mint 100 éves mű.
De választható a lista 13. pontja, mert egy másik országban játszódik, a 14.
pont, mert szépirodalmi mű, ha valaki mindig el szeretett volna jutni Párizsba,
akkor választhatja a 29. pontot, választható a 34. pont is, mert szerelmi háromszög
van benne, ha valaki még nem olvasott Maupassant-regényt, akkor választhatja a
41. pontot, és a 44-es is választható, mert ez a regény eredetileg nem az
anyanyelvünkön íródott.
Maupassant Erős, mint a halál című
regényét mindenkinek ajánlom, aki kedveli a szerelmi történeteket, szereti
végigkísérni, hogy mi játszódik le egy-egy szereplőben, szívesen belepillant az
érzelmeikbe. Én magam nagyon szeretek ilyen könyveket olvasni, sőt, a saját regényeimben is mindig olyan történeteket írok, amelyekben a szereplők mély
érzelmeket élnek meg - lehet ez szerelem, gyűlölet, irigység, féltékenység és
még gonoszság is -, és mindig törekszem arra, hogy az olvasó számára kiderüljön,
hogy egy-egy cselekmény mögött milyen érzelmek, motivációk húzódnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése