Nem mindegy, kik "osztják az észt"!

A közösségi oldalak tele vannak idézetekkel, sokan osztják, és osztják a pozitív gondolatokat. Nincs ezzel semmi baj. Született optimista és a pozitív életszemlélet híve vagyok. De biztos, hogy a pozitív életszemléletet silány, semmitmondó és pongyola fogalmazású gondolatokkal kell népszerűsíteni? Biztos, hogy egy-egy bloggernek kell „osztania az észt” olyan szavakkal, hogy „szívás”, „nem oké” vagy „baromság”? Nem hiszem. Hiszen pozitív gondolatokat a világirodalomban regényekben és versekben írók és költők is írtak és írnak. Mi lenne, ha már idézünk, inkább irodalmi művekből idéznénk? Elhatároztam, hogy idén ezt teszem! Versekből, regényekből idézve megmutatom, mennyivel szebben vagy frappánsabban ki lehet fejezni a pozitív életszemléletet, mennyivel több bölcsesség rejlik egy-egy irodalmi mű pár sorában, mint egy blogger „okoskodásában”, és mennyivel többet mondanak, mint néhány odavetett sor, amelyek gyakran olyanok, mintha csak egymás után hányták volna őket, s amelyek között sokszor semmi összefüggés, csupán minden tartalom nélkül arra buzdítanak, hogy mosolyogj, mert minden nap csodálatos, és csakis rajtad múlik, hogy aznap mi történik veled. Hát… jó lenne…

Az élethez, persze, érdemes pozitívan hozzáállni. De senki ne mondja, hogy minden nap azt csinálunk, amit csak akarunk, és minden pillanatban jól tudjuk érezhetjük magunkat, mert az csakis rajtunk múlik. Ha így lenne, nem történnének a világban sehol tragédiák. Legfeljebb azt próbálhatjuk meg, hogy nem foglalkozunk az apró bosszúságokkal, és megtaláljuk, és tudunk örülni az élet apró örömeinek. És, persze, a saját sorsunkat a kezünkbe vesszük, mert a döntéseket, ha nehéz is, de magunknak kell meghoznunk. 

Tegnap a facebook oldalamon megosztottam egy Márai Sándor idézetet, amely az olvasásról szól. 

"Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni. Az író fecseghet; de te olvass szűkszavúan. Minden szót, egymás után, előre és hátra hallgatózva a könyvben, látva a nyomokat, melyek a sűrűbe vezetnek, figyelni a titkos jeladásokra, melyeket a könyv írója talán elmulasztott észlelni, mikor előrehaladt műve rengetegében."

(Márai Sándor: Füves könyv)

Ez volt az első idézet, amellyel mindenkit arra buzdítok, hogy verseket, regényeket olvasson, és közben nézzen a sorok mögé. A versek sok-sok bölcsességet rejtenek, a regényekben pedig számtalan olyan szereplőt keltenek életre az írók, akik pozitívan szemlélik a világot, érdemes az általuk kimondott gondolatokat elolvasni.

Ebben az évben minden nap megosztok egy ilyen idézetet itt és a facebook oldalamon is, és azt is odaírom, melyik irodalmi műből való. Még az is lehet, hogy valaki nemcsak az ezt az egy-két sort olvassa el, hanem kedvet kap ahhoz, hogy a verset vagy regényt is a kezetekbe vegye.

A mai idézet:

"Hát lehet valaki boldogtalan? Ó, hát mit számít a bajom, a bánatom akkor, ha tudok boldog lenni?! Tudja, én nem értem, hogyan mehet el valaki egy fa mellett, ha nem lesz boldog, hogy látja. Hogyan beszélhet egy emberrel, ha nem lesz boldog, hogy szereti! Ó, csak én nem tudom kifejezni... és hány meg hány olyan gyönyörű dolog van a világon, amelyeket még a legelveszettebb ember is gyönyörűnek talál?! Nézze meg a kisgyermeket, nézze meg Isten szép hajnalát, nézze meg a fűszálat, hogyan nő, nézzen annak a szemébe, aki ránéz önre és szereti önt..."
(Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű)